Egy ajándékként kaptam régebben egy IBM thinkpad 390-es modellt, ám cak a napokban sikerült működőképes állapotba hoznom. A számítógép története régre nyúlik vissza, amikor egy francia cég tulajdona volt és irodai munkára használták kb 2 évig. 1998-ban gyártották és a cég akkor vásárolta meg. A vállalkozás sorai nem mentek jól és végül 2000-ben csődbe mentek. Minden tulajdonukat el árverezték, köztük a számítógépeket is amik végül alkatrészdonorként végezték egy raktárban. Így a 2011-es évre nem sok maradt meg belőlük. A raktár nagytakarításkor döntött úgy hogy eladja az alig használt gépeket egy francia alkatrész-kereskedőnek. Onnan került hozzám ez a gép amelyet legutoljára 2000 május 11-edikén kapcsoltak be. Nem volt benne merevlemez és az egyik memória chipje is hiányzott már, ám a gép mégis tökéletes esztétikai állapotban volt beleértve az akkumlátort is. Mindössze a floppy olvasó fedőlapja hiányzott. Augustusban került hozzám és kapott egy 32mb-os memóriát pluszba, ezzel kielégült 64mb-ra. Most decemberben érkezett meg a Hitachi 40 gb-os merevlemezem. A gép remekül fogadta és készen is állt a használatra. Ekkor a következő paraméterekkel rendelkezett:

- 64mb ram

- Pentium II-es processzor, amely valahol a 200 és 250 Mhz között üzemel

- 40 gb merevlemez ( max 64 gb-ot fogad be)

- 2.5 mb videómemória, amelyet egy Sony VGA chip biztosít

- CD és floppy meghajtó

- Jack dugók fülhallgatónak, mikrofonnak (van beépített) és külső AUX forrásnak

- Sony hangrendszer 2x stereo hangszóróval amik a képernyő alatt helyezkednek el (fantasztikus minőségű hangot képeznek!)

Kimenetek:

- 1x USB 1.1 kimenet

- VGA kimenet külső képernyyőnek

- Serial és PCMCIA kimenet (PC kártyáknak)

- PS/2 kimenet egérnek és billentyűzetnek

Első választásom operációs rendszernek Windows 98 volt. Kb 30-40 perc alatt fent is volt és csak néhány driverben szenvedett hiányt. A driverek megkeresése igazi idegtépő 2 órás folyamat volt de megérte az utánakapott teljesítmény növekedés érdekében. Hang és videó driver hiányzott (ha kell valakinek írjon megadom őket). Minden remek volt kivéve az USB eszközök felismerését. Ez Windows 98 alatt egy kész rémség. Minden USB eszközhöz külön driverre lessz szükségünk és ez rendszernt csak régi eszközöknél elérhető. Továbbá a Wifi internet kapcsolattal is gondjaim voltak. Hiába volt a számítógép kapcsolódva az internetre a böngészőm nem talált jelet.

Ezért határoztam úgy, hogy felrakom a Windows 2000-et is. A Partition Magic nevű remek programmal készítettem a 40 gb-os merevlemezemre egy 20 gb-os partíciót meghagyva a windows 98-at egy másik 20 gb-os partíción. Körülbelül 300 mb helyem volt csak foglalt, így bőven volt helyem terjeszkedni.Rá kellet jönnöm, hogy a gépem még az eredeti 1998-as BIOS-át használja és ez nem támogatta a Windows 98-nál újabb rendszereket. Az IBM csak 2001-ben tette ezt lehetővé ezen a modellen. Hatalmas szerencse volt, hogy az IBM honlapjáról még a mai napig nem lettek letörlődve ezek az adatok. Sikerült letöltenem a fejlesztést (megvan, ha kell valakinek írjon). Hogy ezt fel tudjam rakni szökségem volt a Windows 98-amra, ami kiírta nekem floppy-ra, újraindítottam a gépet és bebootoltam a floppyt, ami felrakta a frissítést. Egy újabb ndítás után behelyeztem a Windows 2000 install CD-jét hogy teszteljem mit skerült elérnem. És lám a rendszer hozzá is kezdett az installáláshoz és kész is volt össz vissz 30 perc alatt. Nagyon elégedett voltam a géppel. Nem akadtak komplikációk, mnden ment úgy ahogyan annak mennie kellett. Kiváló minőség volt mint mindig, IBM.

A Windows 2000 rendszer minden eszközömet azonosította (még a videó és hang-kártyát is) és készen is állt. Befogadta a wifi-met és az internetezés is egész gyors volt, pesze csak drivereket és munkaanyagot töltögetek olykor másra tül lassú lenne. Meglepetésemre   sokkal gyorsabb volt mint a korábbi bejegyzésemben említett Toshiba CDT 480-as gépem, ez valószinűleg a processorkülömbségnek tudható be, holott a Pentium II nem sokkal jabb mint társa a Pentium MMX.

Klasszikus játékokat is raktam fel persze, a szóraközás garantált volt. Kissebb srác koromban játszottunk játékokat amelyek a mai gépeken már nem mennek így csak ezeken a régi veteránokon tudom őket felidézni. Ám a kedvenc klasszikus a Neverhood nevű játék, ami 3 éven át állt a toplisták éllén csakis Windows 98 alatt futott, így azt is érdemes volt megtartani. Olykor 5-6 órákon át lehetett a Neverhoodal játszani és sznte soha nem volt vége, hónapokba telt, amíg a játék végére értünk, de ez persze olyan régen volt már hogy a játékbeli kihívások sznte teljesen újszerűnek bizonyultak.

Hatalmas élmény és tapasztalat volt megszerelni ezt a gépet és még most is örömmel ülök le hozzá. Kiváló teljesítmény nyújt és az akku idő is sokszor 4 óra fölött van! Egy remek állapotban lévő ilyen gépért akár 70-90 eurót, azaz akár 20 000- 25 000 ft-ot is bezsebelhetünk.

Itt egy újabb saját videó, nem a legjobb művészi munka de mindent elmondok amit kell :)

(Köszönöm a gépet Katinkának és Esztinek :D )